22. rész: Szívatás...:(

Még szerencse, hogy nem forgolódok éjszaka, mert tuti, hogy reggelre vizes lennék. És a másik nagy szerencse, hogy tegnap rajtam maradt a fürdőruhám. Körbenéztem, de még alig voltak lent a parton. Persze a négy fiút azonnal kiszúrtam amint felém mutogatnak és hangosan felnevetnek. Nem tudok rájönni, hogy hogyan tudtak úgy kivinni az ágyból és felrakni egy matracra, majd ráengedni a vízre. És én ezt, hogy nem vettem észre??!

-Ha kijutok innen akkor tuti, hogy halottak lesztek! Kiabáltam a parton álló fiúk felé. 

-Előbb ki kéne jutnod. Kiabálta vissza Alex. Egy gyors mozdulattal beleugrottam a vízbe és kiúsztam a partra. Csuromvizesen értem ki, majd levettem a pólóm és nekivágtam Ben-nek, majd meg sem állva mellettük elviharzottam, fel a hotelszobánkba. 

*Fél órával korábban, Dave szemszöge*

Már rég ébren voltam, mikor valaki kopogott a szobaajtón. Értetlenül mentem és nyitottam ki. Mikor megláttam a tegnapi három fiút még jobban kíváncsi lettem.
-Jó reggelt! Nem zavarunk? Kérdezte Ben.
-Nem. Nyugodtan gyertek be. Invitáltam be őket, majd leültettem őket az asztal köré. -Miben segíthetek? Néztem felváltva rájuk.
-Hát...! Először is! Melanie még alszik? Kérdezte halkabban Alex.
-Igen. Válaszoltam értetlenül.
-Akkor jó. Csillant fel a szeme Mark-nak.
-Szóval arról lenne  szó, hogy ugye tegnap Melanie "legyőzte" Ben-t és hát azóta nem is tud másra gondolni, csak erre. Nem nagyon érzi jól magát, hogy egy lány "legyőzte" őt. Magyarázta meg Alex.
-És nekem ehhez mi közöm? Értetlenkedtem továbbra is.
-Nagyon nagy gond lenne, ha megszívatnánk? Tért végre a tárgyra Mark.Egy darabig végig gondoltam a lehetőségeket, majd egy picit bólintottam a fiúk meg bele boxoltak a levegőbe ünneplés képen. Majdnem elnevettem magam, majd megnéztem, hogy Melanie tényleg alszik-e még. Szerencsére még aludt, így volt esély megcsinálni a szívatást. Óvatosan átraktuk Őt egy felfújható gumimatracra ami fent marad a vízen. Utána óvatosan és lassan beraktuk Őt Ben kocsijába és lementünk a partra. Ott újra kivettük a még mindig békésen alvó Melanei-t és ráraktuk a vízre. Szép lassan egyre beljebb úszott a tengeren. Egy kicsit féltem, hogy mi lesz vele, de a többi fiú ezen jót szórakozott. Nemsokára megláttuk, hogy Melanie felkelt és hófehér az arca. Mikor ezt a fiúk is meglátták hatalmas röhögésben törtek. Pár perc múlva Melanie beleugrott a vízbe és kiúszott a partra. Meg akartam neki magyarázni a dolgot, de Ő csak levett a vizes pólóját és nekivágta Ben-nek, majd elviharzott. Gondolom a hotelba.

*Melanie szemszöge*

Ezt nem tudom elhinni! A saját barátom szívat meg. Most valamit simán el tudnék törni, ha otthon lennék, de így...! Az sem biztos, hogy jó ötlet volt egy ilyen  út kettesben. Lehet, hogy még nem készültem fel rá teljesen. Már nem tudom, hogy mit higgyek. Az lenne a legjobb, ha még ma elmennék innen. Az esti géppel visszarepülök Párizsba. Már nagyban csomagoltam mikor Dave belépett a szobába és teljesen lefagyott.

Te meg hova készülsz? Akadt ki. 

-Hazamegyek. Folytattam a pakolást, nem is nézve rá. 

-De hát miért? Ha amiatt a kis szívatás miatt akkor maradj! Nem akartunk megbántani. Jött oda hozzám és hátulról átölelt. Bennem meg teljesen felment a pumpa. 

-Figyelj Dave! Nem csak emiatt fogok visszarepülni. Igen jól hallottad! Visszarepülök! Szedtem le magamról a két karját és a szemébe néztem. 

-Akkor meg miért?! Kezdett el idegeskedni már Ő is.

-Mert inkább szórakozol azzal a három fiúval a barátnődön, mint hogy megvédj. Neked csak ennyit jelent, hogy együtt vagyunk? Tettem szemrehányást.

-Én nem álltam senki oldalán. Lépett felém egy lépést.

-Hát éppen ez az! Kerültem meg és távoztam a szobából. A sírás küszöbén mentem le a recepcióra, majd kijelentkezve a szobából elhagytam az épületet. Gyorsan fogtam egy taxit és fél óra múlva mát a repülőtéren vártam a gépemre. A gondolataimba merülve ültem egy széken. Azon járt az agyam, hogy most jól cselekedtem-e. A szüleim mindig arra tanítottak, hogy soha ne hagyjam magam. Lehet, hogy csak viccnek szánták, de akkor is megbántottak vele. Most várnom kéne, hogy majd romantikusan megjelenik a bejáratnál egy csokor vörös rózsával, én felállok és lelassítva egymás karjaiba rohanunk?! Egy frászt! Simán kérhetett volna bocsánatot még a hotelban, de ha neki csak ennyit jelent a kapcsolatunk akkor így jártam! Én mindent megtettem, többet nem tehetek. Pedig már.......

-Elnézést! Ez az ön útlevele? Zökkentett ki egy fiú a gondolataimból.

-Igen. Köszönöm! Mosolyogtam rá, majd elvettem a felém nyújtott útlevelet. Egy kicsit tovább időzött a tekintetem rajta, mint kellett volna és ezt Ő is észrevette. De azt meg kell hagyni, hogy elég helyes volt. Mikor levettem róla a tekintetem fogta magát és leült mellém. 

-Szia. Amúgy Pedro vagyok. Nézett rám azokkal a tengerkék szemeivel. 

-Én meg Melanie. Örülök, hogy megismerhetlek. Egy darabig csak előre bambultam, majd egy hirtelen lökés folytán újra felé fordultam és kiöntöttem a szívem.

-Az nagyon gáz, ha egy vadidegen embernek el akarom mondani az érzéseimet? Néztem rá reménykedve. 

-Szerintem nem és nem is vagyok idegen. De azt tisztázzuk, hogy van barátnőm! Szögezte le a dolgot az elején. Én csak elnevettem magam.

-Én nem úgy értettem az "érzéseim" szót. Szóval nekem is van barátom és hát..........

És mindent elmondtam neki a "bünti" kezdete óta. Elismerésem, hogy nem aludt el a monológom alatt és, hogy úgy tett mintha érdekelné is Őt egy kicsit. Le a kalappal előtte.:) 

-Szerinted? Kérdeztem a story végén. 

-Szerintem agy neki még egy esélyt. Mosolyodott el, majd felállt és elsétált a bejárat felé, ahol ott állt Dave és miután Pedro megállt mellette és váltottak pár szót, rám nézett és megindult felém. Eléggé feszült voltam és nem tudtam, hogy hogyan fogok reagálni a történtek után. Mikor oda ért mellém felálltam, hogy a szemébe tudjak nézni.Egy darabig csak hezitált, majd beszédre nyitotta a száját, mikor bemondták, hogy öt perc múlva indul a gépem. Csak hezitáltam, majd elindultam a repülőhöz vezető feljáróhoz. Ekkor már a tömeg miatt nem láttam Dave-t.

*Dave szemszöge*

Mikor odaértem a repülőtér várójába láttam, hogy Melanie egy idegen fiúval beszélget. Először elvesztettem az önbizalmamat, de az a fiú rám nézett és megindult felém. Nem tudtam, hogy mit akarhat, de vártam. Odaért és elmondta, hogy most azonnal menjek oda Melanie-hoz és mondjam el neki az érzéseimet. Mielőtt még reagálhattam volna, hogy ne oktasson ki, otthagyott. Tétlenül néztem az elhaladó alakot, majd mikor teljesen eltűnt a szemem elől vettem a bátorságot és megindultam Melanie felé. Mikor odaértem nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele, de nem is volt rá alkalmam, mert bemondták, hogy Melanie gépe öt perc múlva indul. Szomorúan rám nézett, majd elment. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Utána menjek-e vagy hagyjam, hogy elmenjen. A második mellett döntöttem. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy felszállt a gépe. Összezuhanva ültem le az egyik székre és a kezeimbe temettem az arcom. Egy darabig így ültem, majd egy kéz megérintette a vállam. Erőtlenül felnéztem és nem hittem a szememnek. Ő csak elmosolyodott.
-Nem akartam, hogy anyáék azt higgyék, hogy ilyen könnyen feladok dolgokat. Vonta meg a vállát és meg hitetlenül felnevettem. Felálltam ás felkapva Őt megpörgettem a levegőben. Két forgás után leraktam, a kezem megállapodott a derekán és gyengéden megcsókoltam.
-Sajnálom! Figyelj én nem úgy.......!
-Nem számít! Vágott a szavamba és megcsókolt.


Szijjjasztok!!!! Meghoztam az új részt és remélem, hogy elnyertem vele a tetszéseteket. Nem is lett olyan hosszú, de rövidnek sem mondanám. Inkább olyan közepes. A következőt viszont ennél hosszabbra szeretném írni!;):) Nemsokára jövööök!!!!!!
Ui.: Az elején lévő képet most két nagyon kedves embernek szeretném küldeni. Remélem tudják, hogy kikről van szó!!!:)

Melanie

21. rész: Egy tökéletes nap♥

Mikor megláttam, hogy hol fogunk lakni két hétig majdnem szívrohamot kaptam. De tényleg!!! Hatalmas szoba volt -nekem egy kicsit csicsás- és volt hozzá két fürdőszoba meg egy hatalmas erkély. A kilátás pedig pazar volt. Pont a tengerre láttunk rá.:) El sem hiszem, hogy egy ilyen helyen fogunk "lakni" két hétig.

-Én még mindig nem tudom felfogni, hogy miért ide küldtem a szüleink "büntetés" gyanánt. Terült el az óriási ágyon. Elgondolkoztam a dolgon és ez tényleg furcsa volt.

-Igazad van. Miért küldtek volna minket ide mikor büntetésben kéne lennünk. Gondoltam végig logikusan a dolgot. Végül feladtam, mert én nem tudom megérteni a felnőtteket.:)
-Szerintem élvezzük ki míg itt vagyunk. Ragadta meg a karom Dave és lefutottunk a lépcsőn, egészen a recepcióig. Ott leadtuk a szobánk kulcsait és kimentünk a városba. Hatalmas nyüzsgés volt kint. Mindenhol fürdőruhás és elég röviden öltözött emberkék rohangáltak.Egy kicsit fura és kellemetlen érzés volt, hogy mi -legalábbis én- nem vagyunk fürdőruhában és sajnos nem is raktam.
-Dave! Nem mehetnénk el fürdőruhát venni, mert nem hoztam magammal. Néztem rá kiskutyaszemekkel.
-Mehetünk csak ne nézz így rám. Mosolyodott el.
-Köszönöm! Pusziltam meg és megfogtam a kezét. Jobb a biztonság, mint hogy elkeveredjek mellőle. Nem volt nehéz ilyen boltot találni ahol fürdőruhákat lehet kapni, mert majdnem minden sarkon volt egy.
-Menjünk be ide, mert ez jó nagy. Álltam meg egy elég nagy üzlet előtt.:)
-Mért pont ebbe. Nézett rám összehúzott szemöldökkel, de közben ott voltak a szeme sarkában a nevetőráncok. Tudtam, hogy csak heccel.:)
-Hát mert ez nagy és gondolom több is a ruha benne, meg ez tetszett meg. Mutattam a bábúra az ajtó mellett. Mikor ránézett Dave elröhögte magát megfogta a kezem és betolt maga előtt a boltba. És jól gondoltam. Tényleg rengeteg fajta és színű ruha volt bent. Én máris eltűntem a sorok közt. Elég sokáig tartott mire megtaláltam azt ami jól is állt és még tetszett is.
Végül e mellett döntöttem:

Dave szerint is gyönyörű voltam benne, én meg természetesen teljesen elpirultam, mikor ezt mondta. Már mentem volna kifizetne mikor észrevettem, hogy az eladó eléggé stíröli a barátomat, aki persze nem vett észre semmit és tök normálisan nézegette a fiús újságokat. Teljesen elöntött a féltékenység és akaratom ellenére cselekedtem. Odamentem a pulthoz és eléggé ingerülten levágtam a szatyrot a pultra és idegesen meredtem az eladó csitrire. Eléggé meglepődött és szerintem meg is ijedt tőlem egy kicsit. Addig jó amíg fél.!!! Kifizettem a fürdőruhát, majd elkezdődött a tervem második fele. Odamentem Dave-hez -pont akkor amikor az eladó nézett- belekaroltam és megpusziltam. Dave felém fordult, elmosolyodott, majd viszonozta az előbbieket. A szeme sarkából láttam, hogy elképedve néz minket az eladó csaj, majd sarkon fordul és duzzogva elmegy az egyik vásárlónak segíteni. Elértem a célom. Győzelem!

-Minek örülsz ennyire. Kérdezte rám se nézve Dave. 

-Semmi csak végre leszállt rólad. Néztem még mindig a csaj után. 

-Ezt most értenem kéne? Nézett végre le rám. 

-Hát annyi volt, hogy az egyik eladó csaj téged stírölt, míg te ezeket nézegetted. Mutattam az újságokra. Én meg tökre féltékeny lettem és egy kicsit jobban lecsaptam a pultra ezt -mutattam fel a ruhát-, mint kellett volna. Ettől persze egy kicsit megijedt, de még mindig téged bámult így idejöttem hozzád, a többit meg már tudod. Mondtam el egy szuszra. Dave egy darabig engem nézett, majd óvatos mosolyra húzta a száját.

-Ezért voltál ideges és féltékeny. Én még csak észre sem vettem, mert nekem Te vagy fontos. Ha ő meg ebben leli örömét akkor had nézzen, engem nem túlságosan izgat és persze nem is érdekel. Vonta meg a vállát és megölelt. Ez nagyon hiányzott most nekem, de így már sokkal jobb. Dave képes mindig lenyugtatni és legfőképp megnyugtatni. Annyira szeretem Őt! Kézen fogva mentünk ki az üzletből, de előtte még bent felvettem és Dave is, amit Ő vett. Vettünk egy óriási vattacukrot és csak lézengtünk a tömött városon keresztül. Ebben az időszakban nagy a forgalom Hawaii-on.

-Lemegyünk fürdeni? Kaptam be az utolsó falatot a vattacukorból.

-Mehetünk. Fordultunk le egy kisebb utcán ahonnan már lehetett látni a partot.:) Mikor leértünk egy csapat fiú jött velünk szembe. Én kikerültem Őket, Dave viszont megállt előttük és valamit angolul kezdett el velük beszélni. Azért nem értettem, mert Dave sokkal gyorsabban beszél angolul, mint én és én Őt nem bírom követni. Egy darabig csak beszélgettek -néha még nevettek is-, majd Dave megfogta a kezem és utánuk mentünk. Nem értettem, hogy hova megyünk így rákérdeztem.

-Mit beszéltél velük. Kérdeztem. 

-Csak a szokásos. Nemrég jöttünk ide, nem ismerünk senki és a többi snassz. Vont vállat és felvette a napszemüvegét. Pilóta fazonú és nagyon jól áll neki!!!:) Nemsokára megálltunk egy helyen ahol gondolom a többi fiú cucca is volt. Ők bementek a vízbe, majd hívtak minket is. 

-Ugye nem gond, hogy ennyi fiúval fürdesz együtt? Kérdezte gúnyolódva.

-Engem egyáltalán nem zavar. Csak nehogy a végé beleszeressek valamelyik másikba. Vettem le a ruhám és befutottam a vízbe. Dave elröhögte magát és utánam futott. Félúton beért, felkapott és úgy rohant bele a vízbe. Én meg egyfolytában sikongattam, majd befogtam az orrom, mert hirtelen eldobott. Bele a vízbe. Prüszkölve jöttem fel a víz alól, majd megláttam az összes fiú vörös fejét. Gondolom röhögtek.:) Szúrós szemmel néztem Dave-re, majd elkezdtem futni felé. Mikor odaértem mellé ráugrottam és víz alá nyomtam a fejénél fogva. A többi fiú rögtön "hú"-zni meg röhögni kezdtek. Mikor elengedtem, Ő följött a víz alól és azzal a gyönyörű mosolyával ajándékozott meg. Utána a két kezével megfogta az arcom és óvatosan megcsókolt. Itt a többi fiú egyszerre kezdett el "hú"-zni.:)

Az idő alatt nagyon jóban lettünk a három fiúval, Alex-el; Mark-al és Ben-el. Mind a hárman nagyon kedvesek, viccesek és nem tagadom, hogy nem néztek ki jól. Volt egy pontja a napnak, mikor azt hittem, hogy valamelyik őrültnek baja lesz. Ugyanis azt találták ki, hogy egymást kezdik el dobálni a vízbe, de úgy, hogy bakot tartanak a negyedik fiúnak aki beleguggol, majd miközben a többiek eldobják, a negyedik emberke elrugaszkodik onnan és dob egy szaltót a levegőben, majd egy fejessel érkezik a vízbe. Na ezt a mozdulatot, mind a négy fiúval eljátszották. Igen, még Dave-el is!!!:) Én végig izgultam, de szerintük viszont buli volt. Én még néztem Őket egy darabig, majd kimentem a vízből, megtörölköztem a törölközőmben és leültem a homokba nézni Őket. Nagyon sokat röhögtem rajtuk. Mind a négyen teljesen hülyék! Mielőtt még idejöttek volna hozzám a víz szélénél mind a négyen csináltak valamilyen szaltót. A Profik!!!:D 

-Fogadok, hogy te nem tudsz ehhez hasonlót csinálni. Cukkolt Ben. Felhúztam a szemöldököm, majd gúnyos mosolyra húztam a szám. Feltápászkodtam, majd összehúzott szemekkel néztem rá. 

-Azt Te csak hiszed! Majd meglátjuk, hogy mire vagyok képes. Indultam meg a móló felé, majd a közepén megálltam, feléjük fordultam és egy nagy lendülettel kézre is álltam. A fiúk eltátott szájjal néztek engem. Egy darabig úgy "álltam", had csodálkozzanak, majd egy újabb lendülettel lábra álltam. Vigyorogva néztem Ben felé aki hitetlenkedve elröhögte magát.

-Oké! Te győztél. Legyintett egyet. Mikor odaértem hozzájuk Dave átkarolt és nyomott egy puszit a homlokomra. 

-Ügyes voltál. Súgta oda nekem, majd elnevette magát valamelyik fiú viccén. Mielőtt még vissza mentünk volna a hotelba megbeszéltük a srácokkal, hogy holnap is találkozunk és megtanítanak engem gördeszkázni. Hát arra kíváncsi vagyok!

A hotelben mielőtt meg rendeltünk volna kaját -szobaszerviz- megfürödtem. A kilátás a fürdőszobából is gyönyörű, csak innen a várost lehet látni. Miután megfürödtem kimentem a nappaliba Dave-hez és odabújtam mellé a kanapén. Míg meg nem érkezett a vacsink addig kajákról beszélgettünk és arról néztünk valamit a tv-ben. Azt teszteltük, hogy ki bírja tovább éhesen. Hát Dave erősebbnek bizonyult, míg én mikor megkaptuk a vacsorát azonnal el is vettem egy almát a tálról. Előételnek tökéletes lesz!:) Dave hitetlenkedve nézett, majd Ő is elkezdett enni. Vacsi után úgy döntöttünk megnézünk egy filmet és úgy döntöttük el, hogy melyik legyen, hogy ki bír több nagyon savanyú cukrot enni. Én győztem, így egy akciófilmet néztünk meg. Először valami romantikusat akartam, de nem akartam megölni Dave-t, így maradtam a második javaslatomnál.:)

Elég jó volt a film, kár hogy a felénél bealudtam. A víz kiszívta az energiámat. Valamikor három körül aztán Dave is befejezte a film nézését, felemelt és bevitt a szobánkba.Óvatosan lerakott, majd nyomott egy puszit az orromra. Még nem aludtam teljesen be így mielőtt elhajolt volna megfogtam a vállát és megcsókoltam. 
-Szeretlek! Mondtam neki félig álmomba, majd elengedtem a vállát és véglegesen bealudtam. 
Mikor reggel felkeltem nem tudtam, hogy mit csináljak. Sikítsak vagy próbáljak meg lélegezni, mert egyszerre a kettő nem ment........:/


Meghoztam az új részt!!! Remélem, hogy tetszik és nem késtem túl sokat. Próbáltam hosszabbra írni, remélem, hogy sikerült. A következő rész, már folyamatban van -a fejemben- és nemsokára meg is érkezik.:) Addig is jó szünetet és kellemes ünnepet!!!
<3<3<3

Melanie

20. rész: Kemény két hét kezdete és egy kis csavar...

Megálltam és vártam, hogy mi fog történni. Lépteket hallottam egyre közelebbről. Tudtam, hogy most lebuktam.:/ Hogy ebből, hogy fogok kikerülni és tényleg örökre le akar engem küldeni, azt még nem tudom.......??!

Nemsokára megpillantottam anyát és a kezében tartott telefont amiben valaki még mindig mondta a magáét. A helyében már rég kinyomtam volna. Felhúzott szemöldökkel állt meg velem szemben és várta a magyarázatomat.

-Szia! Intettem neki bátortalanul. 

-Te még is mit keresel itt??! Kezdett el kiabálni velem. Tudtam, hogy csak ki akarja magát húzni az előbbiek alól, így én sem hagytam magam. 

-Például itt lakom. Jogom van hazajönni amikor csak kedvem tartja. És ha már itt tartunk hova is akarsz olyan sürgősen lepasszolni? Tettem csípőre a kezem. 

-Kislányom velem így nem beszélhetsz! És igen, el akarlak küldeni egy időre, hogy megtanuld így nem viselkedhetsz és nem szeretném, hogy többször érted kelljen menni a rendőrségre. Akadt ki anya.

-De hát én a lányod vagyok! Nem úgy lenne fair, hogy megbeszéljük a dolgokat és csak utána cselekszel? 

-Nem érdekel! Ezt csak is a Te érdekedben teszem. És már ki is van fizetve az út. Dave anyukájával már mindent elrendeztünk. Itt leragadtam egy kicsit. Dave is benne van ebben az egészben?!

-Hogy érted, hogy Dave anyukájával? Enyhültem meg egy kicsit, mire anya is. 

-Igen. Tudod beszélgettünk egy kicsit -az előbb is vele- és arra jutottunk, hogy ezt a dolgot nem hagyhatjuk büntetés nélkül. Úgy gondoltuk, hogyha ketten csináljátok végig a két hetet akkor megtanuljátok a leckét és így legalább nem ellenkeztek és elmentek. Hiszem, hogy megteszed ezt és kibírod ezt a két hetet. Számíthatok rád? Nézett felelősségtudóan a szemembe anyu. Utálom mikor így néz.

-Hát jó. Sóhajtottam egy nagyot, majd anyát kikerülve lesétáltam a lépcsőn. Komótosan hazagyalogoltam és azon járt az agyam, hogy hova küld minket anya. Simán kinézem belőle, hogy egy kiképzőtáborba. Azért remélem, hogy erről nincs szó. Mikor hazaértem apa valami nagyon érdekeset találhatott, mert majdnem belefeküdt a gépbe. Szó szerint!:)

-Szia apa! Nyitottam ki a hűtőt.

-Óóó! Már itthon is vagy? Lepődött meg és gyorsan le is csukta a gép tetejét. Már egy kicsit kezdett érdekelni, hogy mit nézett. 

-Apa már lassan egy órája, hogy elmentem. És mi érdekeset találtál? Utaltam a becsukott laptopra.

-Értem. Semmit, csak leárazások vannak és azt néztem. Lassan el kéne, majd menni bevásárolni. Vakarta meg az állát. 

-Az nem ártana. Ez volt az utolsó joghurt. Emeltem fel az eddig kezemben tartott élelmiszert. 

-Hmm.....tessék? Fordult felém bambán.

-Mindegy. Legyintettem és felmentem az ideiglenes szobámba. 

*Dave szemszöge*

-Én nem megyek neked sehova! És ne kényszeríts s engem, se Melanie-t! Kiabálta vissza a nappaliból. 

-Te nekem nem mondhatod meg, hogy mit csináljak és mit nem! Én az apád vagyok és ameddig ebben a házban élsz azt teszed amit mi mondunk. És örülj neki, hogy ennyivel megúszod ezt a kis balhédat. Simán el is tilthattunk volna a barátnődtől. Jött utánam apa.

-Azt nem teheted, mert az az én magánéletem és azt csinálok vele amit csak akarok (mármint a magánéletével!)! Kiabáltam bele az arcába. 

-Tudod mit! El fogsz menni a barátnőddel együtt és, majd mind a ketten megtanuljátok a leckét. Vita lezárva és nem vagyok hajlandó többet beszélni róla. Ment be a dolgozószobájába. Hogy lehiggadjak felhívtam Melanie-t. Mikor meghallom a hangját boldogság tölt el és kikapcsolom a külvilágot. Most is így történt.:) 

-Szia! Szólt bele kedvesen.

-Öö...szia! Nem zavarlak? Barom! Egy barom vagyok. Hogy kérdezhettem ilyet? Na mindegy!

-Nem! Mit szeretnél? 

-Neked már elmondták? Kérdeztem rá félve.

-Agrrr!!! Ne is mond! Váltott át egy másik hangszínbe. 

-Akkor gondolom tudod, hogy megyünk egy másik bolygóra. 

-Hogy mi??! Hitetlenkedett. 

-Csak vicc! Fogalmam sincs, hogy hova fogunk menni. Minden esetre van egy napunk bepakolni és előkészülni a rettegésre. Nevettem fel. 

-Ja! Upssz! Most le kell tennem, mert apa elrontotta a TV-t. Majd még beszélünk. Szia! Köszönt el kedvesen és bontotta a vonalat. Ledobtam magam mellé a telefont és bekapcsoltam a gépem. Keresnem kell egy lakást, ha úgy döntünk megszökünk a szüleink fogságából. Lehetőleg jó messze tőlük.:) 

*Melanie szemszöge*

Segítettem apának megcsinálni a tévét -egy másik kapcsolóval próbálta elkapcsolni a csatornát, majd a földhöz vágta, mikor nem sikerült vele váltania-, majd felmentem a szobámba bepakolni két heti ruhámat. Hát mit ne mondjak! Nem volt egyszerű.:) Mikor voltunk kirándulni az osztállyal akkor is két bőröndöt vittem, mint most is csak a poggyászom majdnem akkora volt, mint egy bőrönd. Nem tudtam, hogy hova is fogunk menni, ezért több fajta ruhát pakoltam be. Többségében viszont nyári/rövid ruhákat.

Úgy kilenc fele beszéltem anyával -eszembe jutott, hogy holnap suli és nem tudtam, hogy ki vagyok e írva- meg még Dave-el is beszéltem, hogy Ő miket pakolt be. Elmondása szerint Ő csak egy bőröndöt pakolt tele és még az sincs tele.:) El tudom képzelni, hogy hogy pakolt be. Még beszélgettünk egy kicsit -két teljes órát-, majd lefeküdtem aludni, mert holnap korán kell kelni, a repülő miatt. Azért még egy darabig óránként felkeltem, mert izgultam a holnapi nap miatt. De a végén sikerült elaludnom, véglegesen!:)

-Bipp! Bipp! Bipp! Csipogott az ébresztőórám. Nyűgösen felkeltem és megnéztem a telefonom kijelzőjét. 6:30-at mutatott. Visszadőltem az ágyba és bámultam a plafont. 

-Jól hallottam, hogy az ébresztőd szólt? Nyitott be apa cinikusan. 

-Kelek már. Dobtam neki a kispárnám. Apa meg nevetve kiment miután elkapta, majd nekem vágta a kispárnát. Nagy nehezen kivergődtem magam az ágyból -szó szerint kiestem- és elmentem a fürdőbe. Nagyjából egy órát töltöttem ott, de teljesen kész voltam.:)

Így néztem ki:

Lesiettem a konyhába ahol már apa várt a reggelivel. Próbáltam sietni, de nem nagyon ment, ugyanis sokkal jobban érdekelt apa jókedve. Egyfolytában mosolygott és eléggé szétszórt volt. Soha nem szokott ilyen lenni, így szóvá tettem az elég gyakori jelenséget. 

-Apa mi történt? Kérdeztem gyanakodva. 

-Miért? Nézett rám kérdőn. 

-Semmi. Hagytam rá a dolgot. 

Néma csendben egymás mellett ültünk és ettük meg a reggelinket, majd apa előre ment, hogy berakja a bőröndjeimet. Már én is mentem volna ki mikor megcsörrent apa telefonja. Nem olyan ember vagyok, hogy kutakodok más telefonjában, de már kezdett idegesíteni a csipogása és apa nem nagyon akarta észrevenni. Odamentem a szekrényhez és leolvastam a kijelzőn lévő feliratot. Ez volt rajta: "Sikeres átutalás...". A többit nem tudtam elolvasni, mert éppen ekkor jött be apa és eléggé méregetett. Nem szóltam semmit csak halkan elsunnyogtam mellette. 

A reptérre vezető út csendben telt. Én a gondolataimba merültem, meg hát eléggé izgultam. Apa meg szerintem csak úgy elvolt a kis világában. Szerintem úgy sem tudott volna mit mondani, mikor otthagyott minket. Lehet, hogy ez egy kicsit így durva, de azóta nem nagyon beszélgettünk úgy.

Mikor megérkeztünk a reptérre a bejáratnál Dave és a szülei már ott voltak. És pár méterrel megpillantottam anyát ahogy telefonál.:) Fel alá járkált és miközben magyarázott hadonászott a kezeivel. Vicces volt. 

-Sziasztok! Köszöntöttem őket még félig a gondolataimba merülve. Amúgy Dave szülei kértek meg, hogy tegezzem őket, magamtól soha nem tenném meg. Apa is nemsokára odaért hozzánk csak ki kellett rángatnia a két beszorított bőröndöt a csomagtartóból. Nagy nehezen sikerült neki. 

Beszéltünk még egy kicsit, majd elkezdtünk elköszöni. Anyának nagyon nehezen ment, pedig Ő találta ki ezt a "büntetést". Viszont Dave szüleinek sem ment valami könnyen. Nemsokára anya és Dave szülei el is mentek, mert valami fontos dolguk volt. Apa viszont ott maradt velünk és megvárta míg felszállunk. 

Már be is csekkoltunk mikor a nő a pultnál azt mondta, hogy rossz helyen vagyunk és át kell mennünk egy másik sorba. Pedig anyáék azt mondták, hogy ide kell beállnunk. Ezt nem értem!!! Apa meg egyfolytában csak mosolygott.

-Apa! Most mi van? Estem kétségbe. 

-Ezek szerint rossz helyre álltunk be. Gyertek ott a mi sorunk. Tört utat magának a tömegen keresztül. Hitetlenül Dave-re néztem aki csak megvonta a vállát, megfogta a kezem és apa után mentünk. Nem sokat kellett várnunk a sorba nemsokára sorra is kerültünk. Becsekkoltunk és feltettük a bőröndöket az asztalra meg a többi dolog amit ilyenkor csinálni szoktak. Szerencsére egyikünk sem csipogott be.:) 

Mielőtt még felmentünk volna a repülőre apu ellátott pár jó tanáccsal, főleg Dave-t. Fiúk! Végül érzelgős búcsút vettünk egymástól és felszálltunk a gépre. Mikor elfoglaltuk a helyünket küldtem egy SMS-t Amy-nek, anyunak és apunak is a biztonság kedvéért.:) Utoljára kinéztem a repülő ablakán és meglepetésemre megpillantottam aput: 

Integettem neki hátha észrevesz, de nem. Nem baj! Két hét múlva újra találkozunk. 

Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és ráhajtottam a fejem Dave vállára. Innentől kezdve az út nekem üres ugyanis végigaludtam. Szerintem Dave is, mert mikor megérkeztünk akkor ébredt csak fel. Nyújtózkodtam egy sort, majd kinéztem az ablakon és nem hittem a szememnek. Nem hiszem el, hogy anya Hawaii-ra száműzött minket büntetésként!!!Gyorsan felkeltettem Dave-t és elmeséltem neki a boldogságom okát. Nem hitt nekem amíg a saját szemével nem látta. Alig vártuk, hogy leszálljon a gép és mi ténylegesen Hawaii-on lehessünk. Szerencsénkre mind a ketten elég jól tudunk angolul így az eligazítással nem volt gond. Sem a pénz dologgal, mert a szülők már mindent lerendeztek előre. 

A reptéren fogtunk egy taxit és a szállodánk felé vettük az irányt.

Képek amit a repülőből csináltam: 

Az egyik szálloda amelyikben lakni fogunk<33

Este felé értünk oda így pont le tudtam fotózni a gyönyörű naplementét:)

Meghoztam az új részt!!! Remélem, hogy tetszik és a késés miatt próbáltam ezt hosszabb részre írni. A következő gyorsabban fog érkezni (remélem)!!!:DD Még egyszer remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!!!!

Próbálok nagyon sietni!!!!<3

Melanie

19. rész: A "büntetés"

Aggódva Dave-re néztem, de Ő is tehetetlen volt. Ebből nem tudom, hogy mi fog kisülni.......!:/

Amilyen nagy léptekkel csak lehetett közeledtek felénk. Egy kicsit jobban odabújtam Dave-hez, hogy még véletlenül se tudjon anya megütni. Dave pedig szorosan ült mellettem és fogta a kezem. 

-Kisasszony! Hogy te mekkora bajban vagy! Elvesztetted a bizalmamat. Elég sok fog ahhoz kelleni, hogy ezt helyre hozd. El sem hiszem, hogy a lányomért a rendőrségre kellet jönni. Azt hittem, hogy rendesen neveltünk téged. Roskadt le egy padra anya és zokogni kezdett. -Ez is mind annak az embernek az oka -utalt apára- ő miatta lett a lányomból bűnöző. Fakadt ki teljesen. Megsajnáltam és leültem mellé. 

-Sajnálom anya. De nem vagyok bűnöző. Még csak lopni sem loptam. Semmit az ég világon nem csináltam. És apáról szólva nem miatta vagyok itt. Mind a ketten nagyszerű szülők vagytok. Öleltem magamhoz. Viszonozta az ölelésem és éreztem, hogy már nem is mérges rám. 

-Azért még haragszom rád! Mondta mikor meglátta a vigyorgó fejem. 

-Tudom. Vágtam bűnbánó fejet. Belül viszont tudtam, hogy nem haragszunk egymásra.

-De annak a fiúnak az anyjával viszont beszélni akarunk. Nézett anya Dave anyjára. Eléggé ijesztő volt a tekintetük. Én most nem lennék Greg anyja helyében. Két felbőszített anyával szemben. Úúú! Majd meglátjuk.:) Visszamentem Dave-hez és megkérdeztem, hogy Ő mit beszélt az anyukájával. Elmondta, hogy nem haragudott rá és hogy még egy kicsit büszke is volt, hogy megvédte a barátnőjét, csak hát nem így kellett volna. Azért örültem, hogy nem haragudnak egyikünkre sem.

Nemsokára megérkezett Greg anyja is. Mi jobbnak láttuk, ha nem maradunk a veszekedésre, így kimentünk az épület elé. Dave szorosan magához ölelt és ezt súgta a fülembe:

-Sajnálom és nagyon szeretlek! Mikor ezt kimondta melegség járta át a testem és boldog voltam. 

-Én is szeretlek. Súgtam vissza, majd egy kis késéssel leesett, hogy mit mondott még.

-Mit is sajnálsz?! Húztam fel a szemöldököm és ráncoltam össze a homlokom. 

-Hát, hogy nem tudtalak megvédeni. Motyogta az orra alá. Elmosolyodtam, majd mélyen belenéztem a szép kék szemeibe.
-Te így is több vagy nekem, mint tökéletes. És igen is meg tudtál védeni. Nem kívánhatnék ettől többet. Te vagy a világ legjobb barátja, mondjuk nincs összehasonlítási alapom. Csak úgy dőltek belőlem a szavak.:) Nem mondott semmit csak megcsókolt. Ez volt életem egyik legszebb pillanata. Azt azért hozzá tenném, hogy Dave nem a szavak embere.:D Még mindig ölelkezve álltunk a rendőrség előtt, mikor anyáék is kijöttek. Elégedett fejet vágtak, így tudom, hogy elérték amit akartak. 
-Minden rendben? Kérdeztem kíváncsian. 
-Minden a legnagyobb rendben van.  Mondta egyszerre anya és Dave anyja. -Most viszont haza kell mennünk, mert ma átmész apádhoz és onnan fogsz holnap suliba menni. Mondta anya elég komolyan. Nem akartam vele veszekedni, így csak bólintottam és elköszöntem Dave-től és a szüleitől.  A haza tartó út elég csendben telt és nem is akartam most beszélgetésbe elegyedni anyával.

 *Pakolás közben*

-Anya! Hol van a kedvenc pólóm??! Ordítottam az emeletről. 

-Nem tudom, de kérlek szépen ne ordibálj. t fognak jönni a szomszédok. 

-Oké! Ja megvan! Ordítottam továbbra is.

-Te reménytelen vagy lányom. Jött fel mosolyogva anya. -Mindent bepakoltál? Támaszkodott neki az ajtónak, keresztbe rakva a kezeit. 

-Igggggen! Bólogattam hevesen.

-Akkor jó. Na de most már siess, mert már itt van a taxi. Puszilt homlokon elköszönés kép. Szorosan magamhoz öleltem, majd felkaptam a dzsekim és már kint is voltam a kocsi mellet. A sofőr berakta a bőröndömet, majd kinyitotta nekem az ajtót. 
 -Jó legyél, vigyázz magadra! Mondta anya már majdnem kiabálva ás elég feltűnően hadonászva a kezeivel. Azt azért nem mondanám, hogy integetett, de valami hasonló.:) Visszaintettem, majd felhúztam a sötétített ablaküveget és bedugtam a fülembe a fülhallgatót.

Szerencsére apa nem költözött el egy másik városba, csak pár utcával arrébb. Így bármelyik nap meg tudom őt látogatni. Nemsokára megérkeztem apa háza elé -vagyis egy emeletes ház elé, mert csak egy kis lakást vett-,kifizettem a fuvart, majd felsiettem a legfelső emeletre. Rászálltam a csengőre -egy kicsit- és nemsokára egy komor ember nyitott nekem ajtót. Azt hittem, hogy el fog küldeni melegebb vidékekre, de mikor leesett neki, hogy ki vagyok széles mosolyra húzta a száját és szorosan magához ölelt.

-Nem számítottam rád, de jó, hogy itt vagy. Mondta és elvette tőlem a legalább 100 kilós bőröndömet. Gyorsan kipakoltam az ideiglenes szobámba, majd észrevettem, hogy valami otthon maradt. Nagyon fontos volt a számomra így vissza kellett mennem. 

-Apa el kell mennem, de nemsokára itt vagyok.

-Rendben, de ne csatangolj el! Mondta, majd elterült a kanapén és filmmaratonba kezdett. Mivel nem volt nálam pénz apától vettem el egy kicsit, de én szóltam neki, csak ő nem figyelt. Fogtam egy taxit és elhadartam az utcánkat és a házszámot. Negyed óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a fuvart és a zsebemben kezdtem el kotorászni a kulcsom után. Nagy nehezen megtaláltam és a zárba süllyesztettem. Halkan elfordítottam, majd óvatosan és lassan benyitottam. Észrevétlenül elindultam a szobám irányába, de ekkor meghallottam anyum beszédfoszlányait. Akaratom ellenére is hallgatózni kezdtem. 

-Tudom, de nem tudok mit tenni. El kell Őt küldenem. Ezt majd megjegyzi egy életre.......!

Nem akartam hinni a fülemnek. Mi az, hogy el akar küldeni. Mert hát mást nem nagyon tud, csak engem. Elég ideges volt a hangja így jobbnak láttam ha sietek. Felrohantam a telefontöltőmért és már indultam is volna vissza, de elfelejtettem, hogy milyen könnyin nyílik és csukódik az ajtóm. Teljes erőmből megrántottam ami hangos csattanással be is csukódott. Megálltam és vártam, hogy mi fog történni. Lépteket hallottam egyre közelebbről. Tudtam, hogy most lebuktam.:/ Hogy ebből, hogy fogok kikerülni és tényleg örökre le akar engem küldeni, azt még nem tudom.......??!

Meghoztam az új részt!!! Bocs, hogy ilyen későn, de még ezen a héten is volt nekem néhány szóbeli. A következő ezerszer hamarabb fog jönni. Remélem, hogy tetszik??!;)

<3<3<3

Melanie

18. rész: OMG! Ez hihetetlen!!!

Már vissza akartam fordulni, de Dave odafutott hozzám és elkapta a karom. Nem akartam ránézni, de magához húzott és felemelte a fejem. 

-Dave nekem ez nem megy.  Én nem szeretnék vele találkozni. Mondtam félve, mert tudtam, hogy úgyis oda kell mennem hozzá.

-Figyelj! Én csak jót akarok nektek és nem szeretném, hogy bárki is utáljon téged. Egy próbát megér és ha megint bunkóskodni kezd veled akkor leállítom. Jó? Nézett mélyen a szemembe.

-Rendben. Sóhajtottam egy nagyot. Odasétáltunk ahhoz a bizonyos lányhoz. Ő is elég kellemetlenül érezte magát, csak úgy, mint én. Dave pedig előre ment valahova, mi meg ott álltunk és némán bámultunk magunk elé. Muszáj volt valamit mondanom, mert a csend kezdett kínos lenni. 

-Tudom, hogy ezt te sem szeretnéd, de nem értem, hogy miért haragszol rám. Ezt szeretném megérteni. Fordultam felé. 

-Te ezt nem értheted! Én már általános iskola óta egy iskolába járok vele. Azóta tetszik és ez az érzés fokozódni kezdett a gimnáziumban. De aztán jöttél te és mindent tönkretettél. Nem értem, hogy mi van benned, ami bennem nincs?! Nem tudom felfogni! Sírta el magát. Nagyon megsajnáltam és megértettem az érzéseit. De az én érzéseimen viszont nem tudtam változtatni.Odamentem hozzá és megöleltem.
-Ne sírj! Simogattam a haját. Ő pedig a helyett, hogy ellökött volna magától, átölelt és a vállamon zokogott. Szerintem itt volt az a pont amikor nem ellenségekként "tekintettünk" egymásra. Így állhattunk egy darabig, mert Dave törte meg a némaságunkat.
-Jöttök? Kérdezte kíváncsian.
-Igen. Engedett el és törölte le a könnyeit Amber. Én meg csak bólogattam. Dave meg akarta fogni a kezem, de én tekintettel Amber-re és elrántottam onnan. Először nem értette, de aztán leesett neki. Megvontam a vállam és rámosolyogtam. Mivel Amber már előre ment utána futottam és mellette sétáltam tovább, Dave meg mögöttünk. Teljesen átéreztem az érzéseit, így próbáltam beszélgetésbe elegyedni vele. Sikerült is! Egy óra sétálgatás után még nevettünk is. Dave csodálkozva nézett minket, de nem akarta megzavarni az "ismerkedést".:)Még vagy két órát sétáltunk fel alá a városban, majd úgy döntöttünk, hogy holnap úgy is suli lesz, akkor még tudunk beszélni. Elköszöntünk tőle, majd Dave-el kettesben sétáltunk tovább a házunk felé. Nemsokára megpillantottunk egy kocsit aminek nem volt meg mind a négy kereke.:) xd Érdeklődve álltam meg, de Dave maga után húzott. Nem értettem miért, de aztán megláttam, hogy abból a "három kerekes kocsiból" kiszállt Greg. Teljesen lefagytam, majd Dave mögé bújtam, hogy ne vegyen észre, de már késő volt. Gúnyos mosollyal az arcán jött oda hozzánk és "üdvözölt" minket hatalmas karcsapássokkal. Dave összeráncolt homlokkal nézte a közeledő fiút. Mikor odaért hozzánk úgy fordult, hogy engem is lásson. 
-Szia Melanie. Hogy vagy? Kezdett el velem beszélgetni, mint ha Dave nem is lenne itt. Teljesen elborított a düh. Még képes így beszélni velem, mikor nemrég rám mászott é még régebben cserbenhagyott, pedig én azt hittem barátok vagyunk. Itt betelt a pohár!!! 
-Miért is érdekel ez téged??! Egyáltalán, hogy van képed ide jönni és ilyeneket kérdezni tőlem. Álltam el Dave védelmező teste mögül. -Tudod mi vagy te? Egy undorító, szánalmas és hátborzongató....., még embernek sem tudlak mondani. Ordibáltam a képébe. 
-Nyugi Melanie! Ne mondj olyat amit nem gondolsz komolyan. Én mindig is szerettelek téged. Simította meg az arcomat az érdes kezével. Én azonnal elrántottam a fejem, de mikor ezt kimondta láttam, hogy Dave ökölbe szorítja a kezét és közel volt ahhoz, hogy megüsse. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd még egy lépéssel közelebb léptem hozzá. Összeszükült szemekkel néztem rá, majd újra folytattam.
-Ha te lennél ez utolsó ember is a Földön, én akkor sem szeretnélek. Szánalma vagy! Mosolyodtam el gúnyosan. Itt szerintem nála is betelt a pohár, mert már emelte a kezét, hogy megüssön. Dave elém állt és egy jól célzott ütéssel a földre kényszerítette Greg-et. Elképedtem, majd már csak annyit vettem észre, hogy Greg felpattan és vissza akarta adni az előző találatot, de célt tévesztett és engem talált el. A hirtelen ért ütéstől összecsuklottam és a földre ültem. Dave ekkor elvesztette az eszét és nekiugrott Greg-nek. A verekedés látványára hangosan felsikítottam. Akik eddig a kocsit próbálták megjavítani, azok most odatömörültek és néhányan szétszedték a két verekedő fiút. Megkarcolt arccal állt meg mellettem Dave. Gyorsan elővettem egy zsepit és letöröltem a vért az arcáról. Tudtam, hogy nem lesz jó vége ennek a "kis" verekedésnek. Az egyik szerelő hívta a rendőrséget. Míg ki nem érkeztek, addig ott maradt velünk néhány férfi, hogy nehogy újra egymásnak ugorjanak a fiúk. Pár percen belül meg is érkeztek a rendőrök. Két kocsival jöttek. 
-Jó napot kívánok! Önök a bajkeverők? Néztek hármunkra. 
-Igen vagyis Melanie nem tehetett az egészről. Mi ugrottunk egymásnak. Mentett ki az egészből Dave.:) 
-Értem! De akkor is muszáj bevinni Őt is, mert lehet, hogy tőle többet megtudunk a verekedés okaiból. 
-És ha Ő nem vett részt a dulakodásban akkor miért sebes az arca? Kérdezte egy másik rendőr. 
-Az meg az én hibám. Véletlenül ütöttem meg, mikor őt akartam. Mondta komoran és Dave felé biccentett. 
-Rendben van. Látom mind a kettejüknek sokat jelet ez a kis hölgy. Fordult a fiúk fele mosolyogva. Hát azért ez elég túlzás volt. Azonnal le is sütöttem a szemem.
-A többit, majd megbeszéljük a kapitányságon. Most pedig fáradjanak be a kocsiba. Vezetett be a járműbe. Én és Dave egy kocsiba szálltunk, Greg pedig a másikba. Rövid kocsikázás után megérkeztünk a rendőrőrsre. Bevezettek minket az épületbe, majd egy kis időre várnunk kellett. 
Elég sok várakozás után először Dave-t hívták be. Ez elég vészjósló volt, mert így kettesben maradtam a kihalt folyosón Greg-el. A legtávolibb pontra ültem tőle, hogy még véletlenül se tudjon hozzám érni.
-Figyelj Melanie. Én nem akartalak megbántani, de muszáj meghallgatnod. Ült le mellém.

-De én nem akarlak meghallgatni. És kérlek ne szólj többet hozzám! Álltam fel és mentem az ablakhoz. Már elég sötét volt kint és az eső is esni kezdett. Hallottam, hogy Gerg feláll és elindult felém, de megállt és visszafordult. Annak azért örültem, hogy tiszteletben tartja az érzéseimet (most kivételesen!). Egy darabig így álltam a gondolataimba merülve, mikor Dave kijött a teremből és Greg-et hívták be. Azonnal odamentem hozzá és szorosan megöleltem. 
-Minden rendben? Kérdeztem félve. Nagyot sóhajtott, majd válaszra nyitotta a száját. 
-Igen. Azt hiszem. Már csak meg kell várnom Greg beszámolóját is. Mondta fáradtan. Nagyon megsajnáltam őt.
-Gyere üljünk le. Pihenj egy kicsit! Simogattam meg a vállát. -Hidd el jót fog tenni. Mosolyogtam rá bátorítóan. Viszonozta a mosolyom, majd leültünk az egyik padra. Szorosan odabújtam hozzá, Ő mag a vállamra hajtotta a fejét. Párszor megsimogattam, majd adtam neki egy puszit és becsuktam a szemem. Próbáltam mindent kizárni az elmúlt napokból. 
Arra keltem fel, hogy kivágódik az ajtó és három dühös és aggódó szülővel találtuk szembe magunkat. Aggódva Dave-re néztem, de Ő is tehetetlen volt. Ebből nem tudom, hogy mi fog kisülni.......!:/


Meghoztam az új részt!!!! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket.;) :) Amint tudom hozom a következő részt. És még annyi, hogy lesznek a továbbiakban olyan részek, amit a saját életemből fogok meríteni. Remélem, hogy jó ötlesz lesz. Majd meglátjuk!!!:D
<3<3<3

Melanie

17. rész: Egyszerűen tökéletes

Mikor másnap felkeltem Dave-t nem találtam sehol. Gondolom már korábban felkelt és elment tusolni vagy reggelizni. Próbáltam hang nélkül közlekedni, de nekem az nem nagyon megy. Mikor beágyaztam megpillantottam a kanapén egy pólót. Volt mellette egy cetli is, hogy nyugodtan vegyem fel azt. Ezen elmosolyodtam, majd belebújtam a rám két számmal nagyobb pólóba. Egy kicsit lógott rajtam, de Dave illata volt. Jó mélyen beszívtam az illatát. Olyan volt, mint ha mellettem lett volna. Halkan kicsoszogtam a folyosóra és lementem a konyhába. Az anyukája ott volt és mikor meglátott boldogan köszöntött.

-Jó reggelt! Jól aludtál? Nem horkolt a kisfiam. Elfértél mellette. Nem volt túl szűk a hely? Bombázott a kérdéseivel.

-Anya! Csak most kelt fel. És én meg nem horkolok. Ért le az emeletről Dave. 

-Jó reggelt. Mosolyogtam rá, majd adtam neki egy puszit. Az anyukája előtt nem akartam megcsókolni. -És jól aludtam, és biztosíthatom, hogy Dave nem horkol. Fordultam vissza Dave anyja felé. 

-Akkor jó. Most viszont gyertek enni, mert kihűl a kávé. Lökdösött be minket a konyhába. Útközben odasúgta Dave, hogy csini vagyok abban a pólóban. Persze rögtön elpirultam.:) 

Reggeli után azt beszéltük meg, hogy elkísér a táncterembe és megnézi, hogy táncolok. Bevallom egy kicsit izgulok, hogy engem fog nézni, de azért örülök is, hogy érdekli Őt. Gyorsan bekaptam az utolsó falatot és indultam is. Előre mentem, mert fel kellett vennem a tánc cuccom. Megbeszéltük, hogy a táncterem előtt talizunk. 

Boldogan rontottam be a házunkba. Anya frászt is kapott, de azért örült nekem. Elmondtam, hogy semmi olyan nem történt tegnap és nagyon rendesek voltak a szülei. A magyarázatom hallatán megnyugodott. De most újra el kellett búcsúznom tőle, mert el fogok késni. Felrohantam a cuccomért, amit még tegnap anya összepakolt nekem -felhívtam, hogy szedje már össze- így nekem már csak le kellett hoznom. 

Az utcán végig rohantam, szegény emberek nem győztek kitérni az utamból.:) Sokkal hamarabb oda értem, mint szoktam. Ez különös.:D Dave már ott volt és mikor meglátott széles mosolyra húzta a száját.

-Azért nem kellet volna így sietni. Én is csak most értem ide. Mondta mikor odaértem hozzá. 

-Ja! De nem csak emiatt siettem. Féltem, hogy elkések. Nyújtottam ki a nyelvem.

-Aha! Értem. De ha csak itt állunk akkor tényleg el fogsz késni. Húzott be az épületbe. Örültem, hogy eljött, de mikor bementünk a terembe eszembe jutott, hogy itt van az az ember aki miatt egy kicsit összekaptunk Dave-el. Ez előbb is eszembe juthatott volna. Hát meglátjuk, hogy mi lesz. 

-Én elmentem átöltözni, addig nyugodtan foglalj helyet, vagy amit szeretnél. Adtam neki egy puszit, majd eltűntem egy öltözőfülkében. Próbáltam sietni, mert nem szerettem volna, ha találkoznának. Fel is öltöztem -elég hamar-, de nem teljesül, amit szerettem volna. Ugyanis beszélgettek, de egyikőjük sem tűnt mérgesnek, vagy ingerültnek. Még nevettek is. Már oda akartam menni, de ekkor a tanár meglátott és boldogan hívott magához. Egy kicsit kedvetlenül -meg akartam tudni, hogy miről beszélnek- de odamentem hozzá és nem mutattam a kedvetlenségem.

-Igen? Mit szeretnél (mindenki tegezi őt)? Erőltettem magamra egy műmosolyt. 

-Nem túl nagy kérés. Csak annyi, hogy jött pár újonc -és mivel te vagy az egyik legjobb táncosom- szeretném ha tartanál nekik egy kis ízelítőt a munkánkból. Abból amit eddig tanultunk.

-Rendben van. Most? Tártam szét a karom.

-Igen, ha lehet. 

-Persze, megyek. Beálltam a terem közepére és megkértem az egyik fiút, hogy kapcsolja be a zenét. Elég hangosan indult, így mindenki felém fordult. Egy kicsit megilletődtem, de muszáj volt elkezdenem, különben mindenki hülyének fog nézni. 

Jó érzés volt táncolni, mert olyankor a ritmus vezeti az egész testem és mint ha egy másik világba kerültem volna. Egyszerűen leírhatatlan egy érzés. Mikor vége lett a számnak megdermedtem egy időre, majd mikor hatalmas tapsvihar és fütyülés lett újra megmozdultam, megköszöntem az éljenzést, majd oda mentem a tanárhoz. 

-Ilyenre tetszett gondolni? Kérdeztem pimaszul.

-Még hogy jó?! Ez egyszerűen eszméletlen volt. Hol tanultál meg ilyen jól táncolni, mert, hogy nem itt az tuti fix. Esett le az álla.

-Hát mikor nem jártam egy darabig ide akkor otthon gyakoroltam, találtam ki új figurákat és sajátítottam el a lépéseket. Magyaráztam meg a "jelenséget".:) 

-Nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád, de ezt a dolgot másnak ne említsd. Súgta oda, majd elment az újoncokhoz. Én meg a két fiúhoz, Dave-hez és Alexhez. Csak mosolyogtak és néha mondtak egymásnak valamit. Mikor pedig oda értem hozzájuk elnevették magukat. 

-Mi olyan vicces. Kérdeztem kellemetlenül. 

-Semmi, csak Alex mesélt rólad pár gyerekkori sztorit. Fordult felém Dave, majd átkarolt. 

-Neee! Alex, hogy lehetsz ilyen?! Olyan gázok azok a történetek. Engem égetsz vele. Siránkoztam. 

-Szerintem aranyosak. Puszilt meg Dave.

-Szerintem is. Meg mondjuk viccesek. 
-Na jó! Le lehet szállni erről a témáról. Mondtam  egy kicsit ingerülten. 
-Oké, csak ne haragudj. Mondta Dave boci szemekkel. 
-Rendben. Forgattam meg a szemeim. 
-Oké! Mehetünk? Kérdezte titokzatosan. 
-Igen, de hova?
-Meglepi! Titkolózott tovább. 
-Jó! De előbb haza kell ugranom átöltözni. 
-Az úgy jó is lenne, mert addig nekem úgy is el kell intéznem pár dolgot a meglepi előtt.
-Rendben. Sziasztok! Köszöntem el tőlük, majd kisétáltam az ajtón. Jó volt egy kis friss levegőt szívni ennyi testmozgás után. Hazamentem, köszöntem anyának, majd felsiettem a szobámba, hogy átöltözhessek. 
Már vagy az egész ruhatáram az ágyamon hevert, de még mindig nem volt meg az igazi. Már anyához is átmentem, de neki sincsenek olyan ruhái ami ebben a pillanatban elnyernék a tetszésem. Segítség kellet. Mégpedig Amy segítsége. Tegnap délelőtt óta úgy sem beszéltem vele. Felhívtam és abban a pillanatban fel is vette. 
-Szia! Te most a kézülék fölött ültél és vártad a hívásom? Kérdeztem nevetve.
-Ja! Amúgy egy fontos hívást várok. 
-Értem. Nekem viszont segítség kell. Dave csinál nekem valami meglepetést és nem tudom, hogy hogyan öltözzek fel. 
-És hova mentek?
-Nem tudom. Amit tudok az az, hogy meglepetés. 
-Ne izgulj, valamit összehozunk. 
Fél óra tanácskozás után megvolt a megfelelő szett. Nagyon szuperül éreztem magam benne. Lementem a nappaliba, hogy kikérjem anya véleményét. Nagyon oda volt meg vissza, hogy az Ő kislánya már teljesen felnőtt. Mondtam neki, hogy mindig is az Ő kislánya leszek, de most sietnem kell, mert már így is késésben vagyok. Becsuktam az ajtót, majd a megbeszélt hely felé igyekeztem. Útközben még minden kirakatban megnéztem magam, hogy hogy nézek ki. Mindent rendben találtam.:) Eddig tök vidám voltam, de még nem tudtam, hogy mit szeretne Dave. De mikor megtudtam nem akartam elhinni. 
Megálltam a járda közepén és csak néztem ki előre a fejemből. Mind a ketten engem néztek és várták a reakcióimat, ami nem volt sok(k).......!:/


Szijjasztok!!! Meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszik és elnyeri az igényeteket/tetszéseteket.;) Amint végzek a másik blogomon az új résszel jövök ide is egy újabbal.:):):)
Addig is csak ajánlani tudom a barátaim blogját amiket kiraktam jobb oldalra. 
<3<3<3

Melanie

16. rész: Ezt nem hittem volna......

Még mindig megdöbbenve és magamba fordulva ültem Dave mellett. Ő meg persze tök boldogan beszélgetett. És még csak azt sem mondja, hogy majd később visszahívja vagy valami. Úgy látszik fontosabb az a hívó, mint én. Nem is érdekel, csak el akartam onnan menni. Meg sem vártam, hogy letegye a telefont, felálltam és elindultam amilyen gyorsan csak tudtam. Hallottam, hogy utánam kiabál, de nem fordultam meg vagy álltam meg. Elfutottam. Mikor hazaértem felrohantam az ideiglenes szobámba és beindítottam a skype-ot. Szerencsémre Zack fent volt. Rögtön rá is írtam, hogy meg tudjam ezt beszélni vele.

Sikeresen két óra hosszát beszélgettünk. Teljesen kitisztult a fejem, mindent világosan láttam. Hála Zack-nek.:) Mikor elköszöntem tőle úgy döntöttem, hogy meg kell próbálnom a lehetetlent. Haza akarok menni anyához. Mindent összepakoltam és írtam egy jó hosszú levelet Amynek. Kiöntöttem a szívem és mindent leírtam neki. Kitűztem az íróasztala feletti tükörre, majd felvettem a kabátom és a cipőm és elindultam a kihalt utcán. Jó volt egy kicsit egyedül lenni és gondolkozni.

Tíz perc múlva ott álltam a házunk előtt és nem mertem becsöngetni. Nem tudtam, hogy mit fog majd anya hozzám szólni vagy, hogy mi lesz a reakciója. De nem is kellett becsöngetnem. Anya kinyitotta az ajtót és mikor meglátott boldogan futott le a lépcsőn és ölelt szorosan magához. Én meg ledobtam a földre a csomagjaimat és visszaöleltem. El is sírtam magam.

-Jajj anya! Sajnálom! Én nem így akartam......!!! Bőgtem el magam.

-Csssstt! Nem a te hibád, én is hibás vagyok. Simította meg a fejem. -Gyere menjünk be és mondj el mindent. Vette fel a cuccaimat és kísért be a házba. 

A nappaliban ültünk és éppen mind a ketten magunk elé bambultunk. Az előbb mondtam el a történetet Dave-ről és a telefonhívásról. Azt is elmondtam, hogy aki hívta az ugyan az a lány volt, mint aki megfenyegetett. Próbált segíteni, de mondta, hogy Ő nem értem a kamaszok gondjait. Ezt meg is értem és nem haragszom, hogy nem tud semmit tenni.

-Kicsim szerintem ezt meg kéne beszélnetek. Azt sem tudod, hogy miért hívta. Lehet, hogy a sulival kapcsolatos.

-Biztos, hogy semmi ilyenről nincs szó. Csak keresztbe akar tenni a boldogságomnak. És sikerült is neki.

-És te hagyod, hogy egy kis ribizli az utadba álljon? Háborodott fel anya. És igaza volt. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen lány az utamba álljon. Beszélnem kell Dave-el.

Felmentem a szobámba, hogy rendbe szedjem magam. Felvettem egy másik ruhát, amit nem sírtam szét. Sikerült olyan rucit választanom ami tükrözte a hangulatomat. Elköszöntem anyutól, aki még mondott pár bátorító szót, majd elindultam a kivilágított utcán (ugyanis már kezdett besötétedni). Az úton próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit fogok, majd mondani neki.
Mikor az utcájukba értem, lelassítottam a tempómat. Eddig lehajtott fejjel mentem, ezért felnéztem, hogy szembenézzek a "félelmemmel". Rossz ötlet volt. Megláttam, hogy kinyílik az ajtó. Azonnal beugrottam az egyik villanyoszlop mögé és onnan követtem az eseményeket. Megpillantottam egy sötét alakot, majd nemsokára egy másikat is. A második ember arcát rögtön felismertem a lámpa fénye alatt. Dave volt az. A másik személy ezer százalék, hogy lány volt., mert hosszú haja volt. Ekkor beugrott minden. Az a csaj!!!:( Leblokkoltam és nem tudtam, hogy mit csináljak. Jobbnak láttam elmenni, mielőtt valamelyik észrevesz. De ekkor az történt amit soha nem akartam.
Fordultam volna vissza, de egy alkoholtól bűzlő ember megfogta a vállam. Próbáltam kiszabadulni, de csak egyre jobban szorított. Ekkor elkapta a karom és befogta a számat, hogy ne tudjak kiabálni. Hirtelen ötlet folyamán megharaptam a kezét, így ő elengedte a szám, én meg tudtam kiabálni.
-Segítség! SEGÍTSÉÉÉG!!!!!!!! Ordítottam már bőgve. Annyira emlékszem az ez után történtekből, hogy Dave fut felénk és ökölbe szorított kézzel pofán veri a hajléktalant. Az azonnal leesik a földre, elengedve engem. Én a félelemtől simán össze estem volna, ha Dave nem kap el. A karjaiba vett és úgy vitt be a házukba. Már alig hallottam valakit, csak beszéd foszlányokat, majd véglegesen minden elsötétült.
Úgy egy óra alvás után ébredtem fel. Dave az ágy szélén ült, nekem háttal. Halkan felültem és hátulról átöleltem. Egy pillanatra megijedt,  majd megfordult és szorosan magához húzott.

-Soha többet nem engedlek el. Súgta oda a fülembe. Nem mondtam semmit -mint általában- csak adtam neki egy puszit.
-Én meg nem kezdek el féltékenykedni ok nélkül. Hajtottam le a fejem bűnbánóan.
-Te féltékeny voltál? De mire? Értetlenkedett.
-Hát arra a lányra......! Motyogtam az orrom alá.
-De miért? Ja!!! Most már értem. A telefonhívás. Figyelj! Nekem Ő még csak barát sem. Csak állandóan zaklat. Ennyi az egész. Akkor is próbáltam lerázni, de ő meg csak mondta és mondta.
-És most este? Néztem bele a szemébe.
-Most este meg szó nélkül felkeresett, hogy milyen hülye vagyok, hogy veled járok és bepróbálkozott nálam. Nem túl sok sikerrel, mert nekem te vagy az esetem. Hajolt oda hozzám és megcsókolt. Annyira boldog voltam, hogy nem volt igazam. Annyira szeretem Őt, és mostantól ezer százalékosan megbízom benne.
Hazatelefonáltam anyának, hogy itt maradok Dave-éknél, mert már elég késő van és Dave anyukája nem enged haza ilyenkor. Éppen Dave szobájában voltunk -filmet néztünk- mikor arra lettem figyelmes, hogy az én szerelmem bealudt. Olyan aranyos mikor alszik. Adtam neki egy puszit a szájára, majd bevackoltam magam mellé. Ő még nem alhatott olyan mélyem, mert az egyik karjával átkarolt. Így aludtunk el.Most éreztem először, hogy minden rendben van körülöttem. De azzal a lánnyal a nézeteltéréseinket holnap mindenképp meg szeretném beszélni. De teljesen egyedül. Most viszont örülök, hogy Dave-el lehetek.:) 


Meghoztam az újabb részt! Most próbálom bepótolni azt az elszalasztott időt, mikor nem hoztam új részt. De most iggeeen, és ez a lényeg.;) Remélem, hogy tetszik és nemsokára újra jövök!!!;)
<3<3<3

Melanie